Tempora mutantur

Ma hajnalban olyan sűrű és hangos és közeli villámlásra ébredtem, hogy félálomban joggal gondolhattam arra, hogy visszajöttek az oroszok. De tényleg, ilyet még nem pipáltam, ötmásodpercentként dörgött az ég, és közben zuhogott az eső.

Ennek következtében kénytelen voltam a hónapban egyszer már bevált módszerhez folyamodni: diplomáciai jegyzékben tiltakoztam a vihar ellen, illetve határozatot hoztam a helyi jó időről. És tessék, ki is sütött a nap, mire indulnom kellene.

Egyébként kezdem megérteni az abszolutista uralkodókat. Mióta megszületett a szankciókkal bőven teletűzdelt 15-08/2005-ös rendeletem az Elsősegélyládák Számának Gyarapításáról, sokkal több medkitet találok az UrbanDeadben. És itt eszembe jut az az eset is, amikor kiskoromban Vezérünk és a dolgozó nép (Dux Populusque Laboratus, DPQL) a fejlett, bár hanyatló Nyugathoz való felzárkózás jegyében elhatározta, hogy legalább egyszer mégiscsak fel kéne mászni azon a kötélen, mert így mi lesz tesiórákon. És tényleg, onnantól minden nap egyszer simán felmásztam, de évekig nem voltam képes ugyanaznap kétszer, no matter mennyit pihentem közben vagy ilyesmi.

2005. augusztus 22., hétfő 12:34